- Székelyföldi jelölt vagy. Miért gondolod, hogy érdekes lehetsz a Partiumban is?
- Valóban kevesebb lehetőségük van arra a Partiumban élőknek, hogy találkozzanak a nevemmel. Székelyudvarhelyről származom, de már többet éltem Kolozsváron és Bukarestben, mint a szülővárosomban, ami azt jelenti, hogy jelentősen tágult a látóköröm. Ennek köszönhető az, hogy eltűntek számomra a különbségek. Fontosak a régiók - Székelyföld, Partium, szórvány -, de arra kell odafigyelnünk, hogy mi mind erdélyi magyarok vagyunk. Én is, ti is, itt a Partiumban.
- Gondolod, hogy van mondanivalód az itteni fiatalok számára is?
- Nincsenek olyan nagy különbségek a fiatalok között, hiszen mindenhol, minden régiónkban ugyanazokkal az előítéletekkel kell megküzdeniük, ugyanúgy azt mondják róluk, hogy nem érdekli őket semmi. Gondolom, hogy erre itt is van példa. S én itt is csak azt tudom mondani, hogy ezzel nem értek, nem érthetek egyet. Három éve vagyok elnöke az Udvarhelyszéki Területi Ifjúsági Tanácsnak, s volt időm és lehetőségem találkozni fiatalokkal, akik lelkesek és szorgalmasak tudnak lenni, ha megtaláljuk azokat a tevékenységeket, amelyek érdeklik őket. Ideje, hogy felhívjuk a figyelmet arra, hogy túl sok előítélet halmozódott fel az idők során a fiatalokkal szemben, s ebben a negatív közegben esély sincsen arra, hogy kimozduljunk a holtpontról.
- Hogyan tudtok szerinted ezen változtatni a kampány során?
- Ezt az időszakot én nem is nevezném kampánynak, hiszen nem arról fogok beszélni, hogy mit teszek meg, ha rám szavaznak, s bekerülök a megtisztelő ötödik helyről az európai parlamentbe. Sokkal inkább lehetőségnek tekintem ezt az időszakot arra, hogy a rám vetülő reflektorfényt áthelyezzem azokra a fiatalokra, akik itthon maradtak, s az ő sikereiken keresztül rávilágítsunk arra, hogy a sikerességet eddig rosszul közelítettük meg. Újradefiniáljuk a sikerességet, hogy megértsék azt, nem csak az lehet sikeres, aki gazdag vagy a karrierje ranglétráján előrébb áll, mint mi, hanem mindenki, aki azt teszi, amit szeret, amiben örömét leli. Meg kell tanulnunk azt, hogy megosszuk egymással eredményeinket, tanulunk azokból. Hiszen úgy érhetünk el jobb eredményeket, ha nem kell mindenkinek külön-külön, minden egyes alkalommal feltalálnia a spanyolviaszt. Külföldön ezt a módszert alkalmazzák. Nem irigykednek, ha a másiknak a füve zöldebb, inkább megkérdezik tőle, hogy hogyan érte el, s az örömmel osztja meg velük sikerének titkát.
- Odafigyeltek majd a szatmári sikeres fiatalokra is?
- A csapatom már gyűjti azoknak a fiataloknak az adatait, akiket a kampány során bemutathatunk kétperces kisfilmekben. Természetesen ezek között már vannak Szatmár megyei fiatalok is. Ám a kampány nem nyújt lehetőséget arra, hogy minden ilyen fiatalra sor kerülhessen. S ezen a ponton utalnék vissza arra, amit korábban mondtam, hogy ez nem egy klasszikus kampány: május 25-én nem fejeződik be a sikeres fiatalok megkeresése. Szükségünk van ugyanis azokra a fiatalokra, akik a többieknek erőt tudnak adni ahhoz, hogy ők is merjenek nagyot álmodni, s azt meg is valósítani - itthon.
- Értsük ezt úgy, hogy te elsősorban az itthon maradást támogatod?
- Fogalmazzunk inkább úgy, hogy nem ítélem el azokat, akik elmennek külföldre. Sőt! Arra bíztatok minden fiatalt, hogy menjen, ha lehetősége van rá. Lásson világot. Tapasztalja meg, hogy milyen a többi kultúra. Tanuljon nyelvet, tanuljon szakmai fogásokat. Gyarapítsa a tudását, majd jöjjön vissza és hasznosítsa a külföldön megtanultakat hazai környezetben. A sikerességnek azonban nem mindig előfeltétele, hogy valaki kimenjen külföldre, majd az ott megszerzett pénzzel hazatérve induljon el a maga útján. Itthon is érhetnek el sikereket, s erre sok példa van a ti megyétekben is. Csak meg kell találni őket, s ebben nélkülözhetetlen szerepe lesz nektek, sajtósoknak is. Rajtatok keresztül fognak eljutni a pozitív gondolatok a fiatalokhoz, s szintén ti lehettek az a csatorna, amely közvetíti az újradefiniált sikerességet, hogy azután ti legyetek azok, akiken keresztül újabb és újabb munkájukban, vállalkozásaikban örömüket lelő fiatalok csatlakoznak az eszméhez, amit hirdetünk.
- Sikerülhet megváltoztatnotok a fiatalokkal szembeni előítéleteket?
- Minden korban megvoltak a fiatalokkal szemben az előítéletek. Mindig más. Azt felejtjük el, hogy bízni kell bennük, s meg kell tanítani nekik, hogy bízzanak saját magukban. Hadd világítsak rá erre egy aktuális hasonlattal. Ugyebár Szatmár megyében, Nagykárolyban, most nyílt meg az Albert Flórián Emlékkiállítás. Az Aranycsapat azért tudott olyan sikereket elérni, mert hittek benne. Most rajtunk a sor, hogy megtaláljuk magunk között a huszonegyedik századi Puskás Öcsiket és Albert Flóriánokat. Biztos vagyok abban, hogy itt élnek közöttünk az „aranylabdások".